VÁLTOZÁSMENEDZSER

Ahogyan a 40 év feletti férfi “befutott” jól keres, jól szituált és rendkívül attraktív a hölgyek szemében, úgy a megállapodottság szakaszát elhagyó cég is rendkívül sikeres és kapós. A készpénz, vagyon és a múlt sikerei rendkívül vonzóak. Azonban aki a felszín alá néz, rájön, hogy a szervezet menthetetlenül öregszik.

(A vállalati életciklusokról szóló leírást itt találja. Az egyes életszakaszok linkjei a bejegyzés alján találhatóak meg.)

Egykori főnököm szerint, ha egy cég székházat épít, megásta a saját sírját. Talán a leegyszerűsítés túlzó,

de a bon-mot rátapint a lényegre: az öregedés jeleit felismerhetjük, ha megnézzük a cég székházát és az öregedő vállalat valóban többre tartja a külsőségeket, mint a piaci kreativitást és a változásokat.

Lépjünk be egy cég irodájába, nézzük meg a lobbit, a tárgyalókat és legvégül a főnök szobáját! Nézzük meg, hogy viselkednek egymással az emberek, mennyire nyitottak egymással és egy külsőssel szemben. A nagy és súlyos tárgyalóasztal, a lefüggönyzött ablakok, az alapító hatalmas portréja a falon, mind azt sugallják, hogy “mi vagyunk az erősek”, “az erőnk a múltból táplálkozik” és végül: “ne változtass!” Hogy szólítják egymást az emberek? Hogy szólítják a főnököket? Minél inkább a vezetéknevüket és a beosztásukat használják, annál inkább biztos, hogy egy öregedő vállaltnál járunk. A fiatalkorú szervezetben a keresztnevükön nevezik egymást az emberek, sőt akár a becenevükön is. Az öregedő cégben a becenév már frivol utalásnak számít és a corporate jogász a “szexuális zaklatás” jogállását elemezgeti magában, ha ilyet hall.

Az öregedő cégben nincs égető szükség változásokra. Ha úgy látják a menedzsment, hogy bizonyos KPI mutatók csökkennek és ezért tanácsadót, segítséget hívnak, hetekig is eltarthat míg az össze érintett alelnököt és felsővezetőt egy szobába terelnek egy “kick off meetingre”. A kotteri “önelégült nyugalom” szobrát mintázhatnánk meg róluk.

Az innováció és a kreativitás persze fontos a cégnél, hiszen ez tette naggyá. Ezért minden marketing szövegben, a honlapon, a vállalati credoban, a minden szobában  a falra kifüggesztett misszióban kihangsúlyozzák: “mi innovatívak vagyunk!” Az innováció azonban erős kockázatkerüléssel párosul. A CFO (corporate finantial officer – pénzügyi igazgató) és a COO (corporate operative officer -operatív igazgató) lelő minden kezdeményezést, ami kockázatos és nem kecsegtet gyors és biztos megtérüléssel. Ezért új találmányok, szabadalmak, kreatív eljárások, marketing kampányok mellett (és egyre inkább helyett) más cégek felvásárlására fordítja a felhalmozott vagyont vagy a finanszírozási képességét (a kapuzárásban lévő cég a bankok kedvence: nagy vagyonnal és biztos piaci pozíciókkal rendelkezik, minden múltbéli adata fantasztikus, a banki scoring rendszerek imádják). Minek kitalálni, feltalálni, kísérletezni? Vegyünk céget, amelyeknek van szabadalma! Egy kis innovatív cég új terméket vitt a piacra? Vegyük meg! Gerillamarketinggel elvettek tőlünk 3 százalékpontnyi piaci részesedést? Vásároljuk fel!

Azonban az ősz hajszálak megjelenése másoknak még mindig vonzó: a piaci erő, a márka elterjedtsége, a felhalmozott ingatlanvagyon és készpénz nagy  vonzerőt jelent az ifjú hajadonoknak. Bizony sok “gyermekkorú hajadon”, amely látványos sikereit és az alapítója karizmáját készpénzre tudta fordítani a tőkepiacon szívesen veti ki hálóját a gazdag és megállapodott férfiakra. Emiatt a kapuzárásban lévő vállalat maga is felvásárlási célpont lehet. Az angolszász országokban ezért egész arzenálját fejlesztették ki a menedzsment pozícióinak megvédésre (“arany ejtőernyő, “méregpirula”, “fehér lovag”).

Vajon miről vitatkozhattak a Nokia menedzserei, amikor megjelent az iPhone? “Á, ez nem fog működni…Az Apple csak a számítógépekhez ért”??? Vajon milyen célokat adtak a termékfejlesztésnek? Vajon mire gondoltak a Pan Am stratégái, amikor a People Express a piacra lépett? Mennyi céget vett már a Microsoft? Miért nem a (“Walkmenes”) Sony fejlesztette ki az iPod -ot és az iTunes-t?

A kép forrása: Schiffer Miklós